Világunk fejlődésének hajtóereje és a fenntartható társadalom
(A PTE Mandulavirágzási Tudományos Napok keretében tartott előadás írott változata)
Világunk fejlődését a hőtan tételei szabályozzák. Elsősorban a II. főtétel, amely kimondja, hogy a munkavégzésre alkalmas energia részarányának az idő múlásával csökkennie kell. Továbbá olyan folyamatok a valószínűbbek, amelyek gyorsabban és teljesebben szórják szét a munkavégzésre alkalmas energiát, ez szabja meg, mi valósul meg a természet egyéb törvényei által megengedett folyamatok közül. Végsősoron az entrópia növekedését leíró II. főtétel működése teljes kiegyenlítődéshez, az energiakülönbségek eltűnésére vezet, de ez nem azt jelenti, hogy a világ lépésről lépésre, fokozatosan válna rendezetlenebbé. Sőt a II. főtétel egyenesen serkenti az olyan, egyre összetettebbé fejlődő részrendszerek kialakulását, növekedését és szaporodását, amelyek felépülésükhöz és működésükhöz több munkavégzésre használható energiát képesek elnyelni és szétszórni, mint a környezetükben lévő egyéb rendszerek. Ezek a részrendszerek éppen azért formálódnak, hogy minél gyorsabban, mennél több energia használódjon el és így a rendszer egészére teljesebben érvényesülhessen a hőtan II. főtétele. Miután a részrendszerek felemésztették az energiát, összeomlanak. Kezdjük megérteni, hogy az élet kialakulását, a törzsfejlődés folyamatát és azon belül az ember megjelenését is a hőtan törvényei mozgatták.
Ismert példa a növekedést, szaporodást hajtó törvényre a Szent Máté szigeten történtek. 1944-ben 29 rénszarvast telepítettek a rénszarvaszuzmóval gazdagon borított szigetre. Ragadozó híján gyorsan gyarapodott az állomány, 1963-ra hatezresre nőtt. Amikor 1963 végén a zuzmó elfogyott, a csorda elpusztult. Akár a rénszarvasokban, bennünk is ösztöneinken keresztül érvényesül a növekedést és szaporodást előíró természettörvény. Akkor maradhat fenn a törzsfejlődés során megjelenő új állatfaj, ha versenyképessé tevő tulajdonságai vannak. Minket az értelem tartott meg, ennek természetadta feladata ösztöneink segítése, nélküle vadászni sem tudnánk. De ha az értelmünk csak ösztöneink szolgálatára szorítkozik, nem sokban különbözünk az állattól. 195 ezer éve az afrikai szavannán jelent meg a mai ember, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, 150-200 fős csoportokban élt. Gyarapodtak, szaporodtak így élő őseink, betöltötték a földet és 12 ezer évvel ezelőtt elkezdtek letelepedni. Alaptermészetünk azóta sem változott, ma is vadászó-gyűjtögető őseink ösztönei vezetnek bennünket.
Döntéseink, vágyaink, törekvéseink a tudatalatti tartományból származnak, ennek tartalmát az ösztöneink és az életünk során felgyűlt tapasztalatok, beidegződések alkotják. Csak innen, a tudatalattiból támadhat cselekvésre indulat. Nem az a jó, szép, igaz kelt az emberben cselekvésre indulatot, amit az eszével annak tud, hanem amit belülről, tudat alatt is annak érez. Ha a dolog egyszerű, nem ütközik akadályba, nincsenek mérlegelendő társadalmi következményei, akkor az a tudat, az értelem igénybevétele nélkül önműködően kielégül. Ha a dolog bonyolultabb, a tudatalattiban ébredt vágy, törekvés a tudatalatti által mellékelt indoklás kíséretében kb. fél másodperc múlva kerül fel a tudati övezetbe. Egyáltalán nem biztos, hogy az indoklás a tudatalatti tényleges szándékát fedi. Csak annyi a tudatos rész, az értelem szerepe, hogy felülvizsgálja, mérlegelje az indoklást. Ha nem megfelelő az indoklás, visszaküldi a tudatalattinak, más, elfogadható indoklást kérve. Ha a tudatalatti nem tud megfelelő indoklást adni, általában eláll a vágyott cselekvéstől. Nem mondhatjuk, hogy az elménk kifejezetten az igazság megismerésére törekszik és a valós helyzetnek megfelelő döntést hoz. Értelmünk inkább azt igyekszik igazolni, hogy miért jó az, amit tenni akarok, miért nekem van igazam. Értelmünk olyan, mint az ügyvéd, aki elsősorban ügyfelét igyekszik jobb helyzetbe hozni és akinek az igazság csak másodlagos.
Nézzük meg, mi jellemzi a vadászó-gyűjtögető létfenntartási ösztönét. Nem kellett a szavannán készletezni, bármikor találhattak táplálékot. Amikor a csoport elment gyűjtögetni és lelt valaki valami kívánatosat, azonnal rátette a kezét, különben más vette volna fel. Ma is ez az ösztönös viselkedés jellemez bennünket. Nem csak a kukákban turkáló éhezők, hanem a bőségben élők nagy többségének életét is. Hiába van annyi mindene az embernek, mégis, ha valamit megkíván, megszerzi magának. Nem volna rá szüksége, de az ösztön nem engedi otthagyni. Ha az értelem az ösztön szolgálója, a gazdaság egyre csak növekszik. Amint a növekedés eléri korlátait, az ösztönök ezek túllépésére sarkallnak, legeltetessük túl a legelőt, zsigereljük ki a termőföldet, vágjuk ki az erdőt és háborúzzunk a szomszédokkal. Mindez előbb vagy utóbb elpusztítja a társadalmat.
Míg az ösztönei által uralt ember csak a mában él, a ma lehetőségeit igyekszik minél jobban kihasználni, az ember az értelmét antroposzként, messzire és felfelé nézőként alkalmazva is élhet. Visszafelé nézve tanul a hagyományból, a történelemből és előrefelé, valamint Istent keresve felfelé is tud tekinteni. Nem élhetünk az ösztöneink hajtóereje ellenében, ám a társadalom összetettsége lehetőséget ad magasabb szintű kiélésükre. Ez adja a megmaradásunk, a fenntarthatóság lehetőségét. Például az állati elődeink erősebb hímjei bántják a gyengébbeket. Ott van bennünk is az erőszakra való hajlam, ez elemi szinten legénykedve, verekedve vagy még durvábban tör ki rajtunk. De tisztes foglalkozást űzve, hentesként, őrmesterként vagy magas szinten, orvosként, sebészként is kiélhető a hajtóereje. Puhány természetű nem mehet orvosnak, nem állhatna meg a beteg előtt, nem bírná elviselni a gyógyítással együttjáró terheket. Míg elemi szinten a szerzés ösztöne az anyagi javak és a pénz gyűjtésére hajt, magasabb szinten kapcsolatokat, készségeket, tudást szerezve, alkotva élhető ki. Ha a szerzés ösztöne szabadon érvényesül, annak nemcsak a versengés és küzdelem, hanem az erőszak és a háborúskodás is együttjár. Legkönnyebben a természet kirablásával lehet csökkenti a versengés által kiváltott súlyos társadalmi feszültségeket, elkerülni a munkabeszüntetéseket, tüntetéseket és a kifosztott néptömegek lázongását.
Ösztöneink mellé neveléssel ösztönerősségű viselkedési minták, erkölcs ültethető be a tudatalattiba. De a társadalom csak akkor tud felfelé emelkedve, fenntartható életre nevelni, ha van magasabbrendű mintákat adó szellemi vezető rétege. Nem eleve elveszett az ember, voltak olyan népes társadalmak, mint Tibet és az Edo kori Japán, amelyek az ösztönök hajtóerejét a szellemiekben való épülésre fordítva képesek voltak megállítani az önpusztító növekedést. Sohasem voltak többen a tibetiek két-három milliónál. Mégis, a tibeti nyelvű irodalom közel akkora, mint a latin nyelvű európai irodalom. Mindez a hallatlan szellemi kincs a fenntartható életre való törekvés gyümölcseként halmozódott fel. Tibet már az őskorban is lakott volt és egészen a 20. század közepéig fenntartható módon élt. Kevés és sérülékeny a termőtalaja, óvni kellett. Nem szaporodhatott túl a népesség. Ennek megakadályozására meghúzták a mezőgazdasági és szellemi munka csaknem ezer éven át érvényes szabályait. Oszthatatlanná tették a családi birtokot, örököse a legidősebb fiú vagy férfi örökös híján a legidősebb leány. Csak ő köthetett házasságot. Így Tibet nem népesedhetett túl, földjeit nem zsigerelték ki. Aki pár nélkül maradt, otthon dolgozhatott vagy férfiak, nők egyaránt buddhista szerzetesnek vonultak. Ott a rendház földje tartotta el őket. Háromszáz éven át, egészen a 20. század közepéig Tibet népességének harmada rendházakban élt. Jóval kevesebbet kellett itt dolgozni, mintha családot tartanának fent, és sok idő marad elmélkedésre, tudományra, művészetre és általában a szellem dolgaira. Tibet szerzetesei közül sokan váltak kiváló hittudóssá, nyelvésszé, történésszé, orvossá vagy művésszé és az ő műveik töltik meg Tibet könyvtárait.
Nehéz azzal szembenéznünk, hogy világunk mai válsága nem egy a sok közül, hanem az emberiség történelmének talán legnagyobb válsága, összeomlás fenyegeti a világgazdaságot és életrendünk egészét. A tőkés gazdaságot a szerzés ösztöne, végsősoron az energia minél gyorsabb elhasználásának törvénye mozgatja. De a láthatatlan kéz csak addig mozgathat, amíg el nem használtuk az erőforrásainkat. Mai világunk, a láthatatlan kézre hagyatkozva, csak az ösztönöket szolgáló értelmet becsüli és ezzel végveszélybe sodorja magát. Nincs szellemi vezetés, a csak a mára tekintők határozzák meg, mint éljünk. Csak növekedve életképes a mai gazdaság, működését nem az ésszerűség jellemzi. Hogy mennyire vakon, az erőforrásokat és nyersanyagokat pocsékolva működik, az utcánkban lefektetett fényvezető hálózatok példája szemléltetheti. 1983-ban fektették a távbeszélőhálózat vezetékeit föld alá. 2007-2009 között ásva, újabb aknákat építve, három újabb hálózatot telepítettek. Egyetlen köztulajdonban lévő földalatti hálózatra volna csak szükség, erre több, egymással versengő tartalomszolgáltató is csatlakozhatna. Ugyanazt a szolgáltatást kapná a köz és ha a munka nélkül maradt vezeték fektetők nem csinálnának semmit a fizetésükért, valamennyien jobban járnánk. Munkájuk csak az erőforrás és nyersanyag pazarlását és a természetes környezet maradandó károsítását eredményezi. Miféle gazdasági rendszer az, amelyik így teremt munkahelyet, eképpen dolgoztatja az embert? Nem az értelem, az ember érdeke, hanem vadászó-gyűjtögető őseinktől örökölt ösztöneink szabad érvényesülése vezetett a pazarló gazdasági rendszer kialakulásához. Bizony a legfejlettebbek országokban a mai termelés csupán 5%-a is elég lehetne ahhoz, hogy jól éljünk, egészségesek legyünk és ráadásul, a sok szabad idő hatalmas emberi erőforrásokat szabadíthatna fel mindannyiunk épülésére. De az ésszerű, a Günther Pauli által szorgalmazott természethasonló, az erőforrásokkal takarékos termelési rendszerek bevezetése, valamint a felesleges és káros tevékenységek leépítése helyett világunk vezetői még ma is a gazdasági növekedést erőltetik.
Címkék:
Válság, vagy változás
Szerintem nem válság van, s nem jön összeomlás, hanem egy tanulási folyamat zajlik, ahol egy tudattal rendelkező faj a túlélés érdekében kipróbál ezt, azt (diktatúrák, demokráciák, fogyasztói társadalom, stb.).
Sajnos, most megint egy olyan szakaszban vagyunk, mikor rádöbbenünk, hogy társadalmi szokásaink 5-10 éves távlatban sem fenntarthatóak, sőt jelenleg is a Föld lakóinak nagyobbik részének elnyomása, kizsákmányolása, szenvedése, és a többi élőlény tömeges kipusztulása árán „működik”.
Számomra inkább az a kérdés, hogy a társadalmunk fejlődését irányító gazdasági ésszerűség helyébe, mikor kerül majd a társadalmi ésszerűség.
Hogyan lehetne elérni, hogy:
• Társadalmunk fejlődésének mércéje a GDP helyett a Társadalmi Jóléti Index legyen.
• Oktatásunk mértéktartó családi életre neveljen,
• Családi körben eltölthető idő több legyen, mint a munkaidő.
Mikortól lehet az Európai Unióban, csak visszaváltható csomagoló anyagot használni?
Mikortól tiltják be a káros anyagokat kibocsátó gépjárművek gyártását, forgalmazását?
Miért nem tiltják be a 14 év alattiaknak szóló reklámokat?
Mikortól lehet csak energia önellátó házakat építeni? (stb.)
Hova és hogyan kell eljuttatni, vagy felerősíteni a fenti információkat, hogy hatással legyenek a társadalmi folyamatokra?
A fő kérdések
"tanulási folyamat zajlik"... Ha végignéz az ember a történelmen, akkor én nem tanulási, hanem butulási folyamatnak nevezném. A lényeget tekintve minden egyre rosszabb és rosszabb lett.
A hatalomvágy és a kapzsiság a két legnagyobb gond. Most, amikor már teljesen nyilvánvaló, hogy hová fog mindez vezetni, mégsem történik semmi a megoldás érdekében, hanem rohanunk tovább a végzet felé.
Megbukott az emberi faj azon próbálkozása, hogy irányítsa önmagát. Az ember - természeténél fogva - egyszerűen nem alkalmas erre.
"Szerintem nem válság van, s nem jön összeomlás.." Azt kell mondjam, hogy nem fogtad fel a helyzet súlyosságát és az elkerülhetetlen összeomlást. Lehet, hogy jobb is....
Intelligens-e az emberiség
Vitatni, hogy a történelem folyamán a környezet megismerése, benépesítése, kizsákmányolása, egymás elpusztítása, kiirtása, eszközeink tökéletesítése, közösségeink szervezése, stb. közben nem tanultunk hibáinkból, akkor miért kutatjuk a globális környezeti folyamatokat, hogyan jutottunk el a rabszolgaságtól a bérrabszolgasági, miért nem vettettük be az atomfegyvert már 66 éve, miért szedünk C vitamint,…..
Társadalmunk jelenlegi célja a korlátlan növekedés, egy véges világban, ennek törvényszerű bukását, még ma is csak a gondolkodók egy része látja be, még kevesebben, hogy a pénz irányította társadalom csak embertelen lehet.
Persze lehetnénk előrelátóbbak, körültekintőbbek, mondhatni intelligensebbek, de társadalmunkat, - mint tudjuk-, régóta a hatalomvágy és a kapzsiság képviselői irányítják.
Szerintem most jött el, vagy jön el az idő mikor az emberiség vezetői, vagy majdani vezetői is felismerik a fogyasztói társadalom korlátait,
A jövő nem lehet nyilvánvaló, Például a klímaváltozást befolyásoló folyamatokat sem ismerjük eléggé: tengeri áramlatok múltja, előző klímaváltozások sebessége, a Föld keringési pályájának módosulásainak klímára gyakorolt hatásai, a jégolvadás következtében megszűnő földkéregre gyakorolt nyomás lehetséges hatásai a vulkánikus folyamatokra, stb.)
A fő kérdés nem az, hogy közlekedési eszközeink káros anyagokat bocsátanak ki, hanem van-e értelme ennyit menni, s gyakorlatilag ingyen üzemanyaggal korlátlanul szaladgáló emberek mikor dolgoznak, s honnan lesz annyi aszfalt……
A helyzet súlyossága ott kezdődik, hogy az emberiség létszáma még ma is több mint 70 millióval nő, miközben 40 millióan éhen halnak, de mi ezt az elmúlt 30-40 évben sem vettük komolyan.
Az általunk közellenségnek kikiáltott fogyasztói társadalomnak vannak még kártyái: nem tudhatjuk mennyi tartalék „rejlik” a kínai, indiai, afrikai növekedésben, az atomenergiában, a magfúziós erőművekben, a 3D-s médiában, a széndioxid kivonó technológiákban, a génsebészetben, a kulturális kreatívokban, több ezer éves hagyománnyal rendelkező diktatúrákban, a részvételi demokráciákban…….
Intelligencia, bölcsesség, erkölcsösség
A technikai fejlődés vitathatatlan és önmagában persze nem rossz. A lényeget tekintve azonban nem fejlődtünk. Nem lettünk erkölcsileg jobbak, sőt... A mai ember önzőbb, könyörtelenebb, gőgösebb.(C vitamint szedünk, de értékelen, vagy veszélyes ételt eszünk, szennyezett vizet iszunk). A technikai előrehaladás és az erkölcsi romlás együtt végzetes, ahogy világunk állapota és kilátásai mutatják.
Természetesen vannak kivételek. Vannak egyének, akik kutatják a globális környezeti folyamatokat és a társadalmi, gazdasági folyamatokat és figyelmeztetnek a veszélyre, a közelgő katasztrófára, mégsem történik lényeges változtatás. Az erő, a hatalom, a rendszer irányítása olyan emberek, nemzetek, szervezetek kezében van, akik látszatintézkedéseket leszámítva semmit nem hajlandók tenni a káros folyamatok ellen.
Intelligencia és bölcsesség között komoly különbség van.
Az intelligens lehet ugyanakkor gonosz és ostoba. (Jó példa erre a náci gépezet. Tény, hogy okos, intelligens emberekből állt, mégis tízmilliók halálát, rettenetes szenvedést, először a távoli környezet, majd a saját környezetének és saját magának a pusztulását idézte elő).
Az ostoba annál veszélyesebb, minél intelligensebb.
A bölcs azonban erkölcsös, emberséges, empatikus, több benne az önzetlenség, mint az önzés. A bölcs jóra használja az intelligenciáját, az ostoba önző céljaira, mások és a környezet figyelembevétele nélkül.
Tökéletesség?
Bölcs csak az lehet, ki sokat tapasztalt, azaz cselekedett, így törvényszerűen sokszor hibázott is, ha elég intelligens tanul hibáiból, (s tanulna más hibáiból is ha kapcsolatba kerülne más értelmes fajokkal), s belátja, hogy a jó és a rossz fogalma csak a tudatban létezhet, és hogy az élőlények számára az elsődleges cél a túlélés. Egy tudattal rendelkező egyed erkölcsi megfontolásból választhatja, hogy nem minden áron törekszik a túlélésre, de egy nemzet csak elméletben, egy faj semmikor. Persze a faj túlélését rontó egyed génjei előbb vagy utóbb szelektálódnak…..
Erkölcsi fejlődésünk történelmi léptékben mérve vitathatatlan, persze időben nem egyszerre történik az egész világban. Próbálná az USA újra kiíratni az indiánokat…….? Németország is részt vesz a romastratégia kidolgozásában. Kormányaink, „már csak” a titkosszolgálatok leple alatt (a társadalmi kontroll kizárásával) kereskedhetnek fegyverekkel, támogathatnak diktatúrákat. Társadalmunkat irányító pártjaink, „már csak” a filozófia, oktatásból történő száműzése miatt fejlődésképtelen demokráciánk állapotát kihasználva, illegális pénzekkel, a médiák uralmával, manipulálhatják szavazóikat. A monopóliumok „már csak” a pártok megvételével, és agyunk érzelmeken alapuló döntéshozatali folyamatait felhasználva tudják eladni az általuk kitalált illúziókat, szolgáló termékeiket.
Állampolgáraink az élvezetek, kábítószerek, mesék, játékok, tárgyak világába menekülnek a fogyasztói nyomásnak köszönhetően, az embertelen világ elől.
Sorstársaim „már csak” a virtuális világban találnak egymásra…..
„Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell: „
Váci Mihály: Még nem elég