Válság.org

A Total olajtársaság egyik Északi-tengeri fúrótornyán tegnap szivárgás kezdődött, melynek mértéke 1-2 kg gáz/sec, azaz naponta 165-330 ezer m3 gáz tűnik el, vagy egy része oldódik bele a tengerbe.

Az Elgin elnevezésű mező fúróplatformját és a szomszédos platformot kiürítették. Mivel ez a régió több mezőt is tartalmaz, és az innen származó földgáz az Egyesült Királyság ellátásának 7%-át adja, a helyzet nemcsak környezetvédelmi, hanem ellátási szempontból is veszélyes. Összehasonlítva a Mexikói-öbölben történt fúrótorony baleset adataival ennek a kútnak az adatait, nehezebb körülményeket találni itt: magasabb a nyomás és a hőmérséklet. Forrás: The Oil Drum



A Klímabarát Települések Szövetsége egy új sorozatot indít el, melyben az egyes településeken kidolgozott és minden település által használható klímabarát válaszokat mutatjuk be.  A sorozat elindításának egyik célja az, hogy ezek a programok minden önkormányzatot és helyi közösséget segítsenek abban, hogy felkészüljenek a természet várható változásaira.



A Klímabarát Települések Szövetségéhez tartozó településeken az elmúlt években számos olyan programot dolgoztak ki a klímakörök munkájában résztvevő helyi lakosok felkért szakemberek közreműködésével és az önkormányzatok támogatásával, amelyek a természet változásaihoz való helyi szintű alkalmazkodást segítik elő.

A következő bejegyzés némileg a jelen politikához kapcsolódik, de sokkal fontosabb az a szomorú helyzetkép, amely kibontakozik belőle. Mint a fenntarthatóságért küzdő, azt népszerűsítő és kutató szervezet képviselője egyértelműen elszomorítónak tartom, hogy az ökológiai gondolat és sokat gyalázott, gazdaságtalannak, versenyképtelennek tartott kisgzadaságok szószólója távozni kényszerült. Azok, akik a rövid távú haszonszerzést a jövő nemzedékek élete elé helyezik és nem képesek belátni, hogy a nagybirtok rendszerében végzett gazdálkodás tönkreteszi a tájat, nemcsak hibát követnek el, hanem erkölcsi értelemben véve is helytelen amit tesznek.

A tegnapi nap híre volt, hogy az EU olajvásárlási embargót hirdet Iránnal szemben (ezzel nem mellesleg kellemetlen helyzetbe hozza Görögországot, amely csak Irántól tudott "hozom"-ra vásárolni, hiszen nem tud fizetni.

A dolog érdekessége (és az egész eurozóna elleni irtóhadjárat) mögött az húzódik meg, nehogy véletlenül valamely olajtermelő ország dollár helyett másban szándékozzon kereskedni. Tavalyelőtt és tavaly voltak olyan hangok, hogy a BRIC országok, aztán meg hogy Irán euróban számolna inkább el, erre válaszul a gazdaság urai legyengítették az eurót.

Azonban tegnap megjött a pofon is: India aranyban fizetne az olajért, és ezt fontolgatja Kína is. Bár sokáig nem tarthat ki ezen országok aranya, mégis jelzés értékű események ezek.

"Ha nem hallod a harci dobokat, süket vagy"....Egy friss interjúban a 89 éves exkülügyminiszter a követkőket mondta:

„ Az USA igyekszik féken tartani Oroszországot, és Kínát, és a koporsóba az utolsó szög Irán lesz, mely természetesen Izrael fő célpontja. Megengedtük Kínának, hogy megnövelje a katonai erejét, és Oroszországnak hogy gazdaságilag megújuljon, hogy hamis biztonságérzet, nagyképűség hassa át őket, de ez gyorsabb összeomlást okoz majd mindkettőjük számára. Mi olyanok vagyunk mint egy gyors céllövő, aki kihívja a kezdőt hogy előhúzza a pisztolyát, de amikor megpróbálja: puff-puff. A következő háború annyira súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom győzhet, és az mi vagyunk. Pont ezért annyira sürgős  az EU-nak, hogy  egy szuperállamot hozzon létre, mert tudják, hogy közeledik a háború, és ahhoz hogy Európa túlélje, egy egyetlen összekovácsolt államnak kell lennie.

Olivier Rech, aki 2006 és 2009 között a Nemzetközi Energiaügynökség olajforgatókönyveinek kidolgozásán dolgozott, a Le Monde számára adott interjúban mondta el, hogy 2013-tól kezdődően a kitermelés nem tud lépést tartani az igényekkel, 2015 és 2020 között pedig elkezdődik a végleges kitermelés-csökkenés. Ez a nyilatkozat semmiképp sem kezelhető egy kívülálló véleményeként - ugyanakkor ellentmond az IEA legfrissebb, 2011-ben kiadott töretlen növekedést mutató forgatókönyvének.

Mi sem írhatnánk szebbet. Íme:

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

Olvasva a mai hírt, miszerint a Nemzetgazdasági Minisztérium az IMF-el tárgyal, először nem értettem meg, hogy miről van szó, ugyanis alig akadt olyan cikk, amelyik a lényeget emelte volna ki. A lényeg pedig nem az, hogy ismét lehet rúgni egyet a kormányon, mert szembefordul tegnapi önmagával, hanem az, hogy nem a 2008-as hitelfelvétel megismétléséről van szó, azaz nem arról, hogy bizonyos megállapodásban rögzített pénzösszegeket adott időnként lehív a kormány, hanem arról, hogy biztosíték képződik az IMF oldalán, amely a piacok megnyugtatására szolgál, és "végszükség esetén" hozzáférhető. (Forrás: origo, Magyar Nemzet)

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

Ökológiai kihívások - társadalmi válaszok -  hatalmi viszonyok címmel rendez konferenciát a Klímabarát Települések Szövetsége és az MTA Szocliológiai Kutatóintézete november 4-én, az MTA Országház utca 30. számú épületében (Budai Vár).

A konferencia célja, hogy a helyi közösségek katasztrófahelyzetekre való felkészülését és az arra adott válaszokat megvittasák.

Jelentkezés: szovetseg@klimabarat.hu

Részvételi díj: 8000 Ft

Sokat töprengtem rajta, hogy munkánk tartalma, szavaink mennyire jutottak el Önökhöz, ezért készítettem egy felmérést, amit a hálón kattintgatva ki lehet tölteni. Kérem segítsenek minket a kitöltéssel. A felmérést lezártam.

A felmérés eredménye:



Itt a helyes válasz a "15 súlyosan sérült nagyrendszer, 8 maradandóan" - a piros 53% gondolta jól.

Az alábbi bejegyzés közzétételére Pató Pál néven író munkatársunk kért meg, és korábbi írásának kedvező fogadtatása után.után most ezt is közzétesszük.

Ej, ráérünk arra még! Vagy mégsem?

Pénzügyi válság a világ szinte összes régiójában, zuhanó tőzsdék, menekülő tőke. Az Amerikai Egyesült Államok hitelképességét leminősítették. Ez történik MOST.

Ennél nyilvánvalóbb figyelmeztetés már nem lesz: NAGY BAJ VAN. Fogytán az idő. Az egész pénzügyi rendszer ingatag és bizonytalan. Hogy meddig bírja, senki sem tudja. Lehet hogy már csak néhány óráig. Lehet hogy még néhány évig.  Mindenesetre a közelgő vihar nyilvánvaló. Mi a teendő ilyenkor? Hát biztosítást kell kötni a legrosszabb esetre. A házára is köt az ember biztosítást és nem gondolkozik azon, hogy ez kidobott pénz ha nem ég le a ház.

Az Arab Energia Klub oldalán megjelent publikáció szerint Szaúd-Arábia kitermelése nem fogja meghaladni a 9 millió hordót naponta 2015-ig. Majed Al Moneef cikkében arról ír, hogy az arab ország 2010-es átlagos kitermelése 8.2 millió hordó/nap volt, és ez 2015-ig lényegsen nem változhat. 2030-ra ugyan 10.8 millió hordóra kúszhat fel (vélhetően azért ilyen távoli az időpont, hogy senki ne vegye majd észre: nem így történt....). 

A cikkben szó esik az ország tartalék olajkitermelési kapacitásáról is, mely 1.5 millió hordó/nap tartalékot jelent. (Forrás)

Miért is írok itt erről? 3 oka van.

1. Szaúd-Arábia nem képes fedezni a kiesett líbiai olajat a piacon kitermelése növekedésével. Ez az alábbi ábrán is jól látszik:

Döbbenten szemlélem hetek óta mindazt, ami Fukushimában zajlik. Hirtelen az érdeklődés középpontjába került az atomenergia - ismét. Nem célom a teljes körű tájékoztatás, annál inkább, mivel erre illetékes hatóságok léteznek. Röviden mégis írok a körülményekről, illetve a lehetséges hatásokról, valamint egy hosszabb távú következményről.

Röviden a történtekről